Analysis of Roma University Students Narratives - Examples of Good Practice of Mentoring (International Visegrad Fund, No. 21830131)

Főoldal

A 2015-ös Pisa jelentés eredménye szerint a hátrányos helyzetű roma tanulók kevésbé motiváltak és eredményesek az iskolában, mint azok a tanulók, akik átlagos szocioökonómiai státusszal (SES) rendelkező családban élnek. A jelentés arra is kitér, hogy azok a tanulók, akiknek a szülei érdeklődnek az iskolai eredményeik iránt, és támogatják őket a tanulásban, sokkal sikeresebbek, mint azok, akik nem részesülnek családi támogatásban. A Szlovák Köztársaság Oktatási, Tudományos Kutatási és Sport Minisztériumának „Tervezet a roma gyermekek és tanulók oktatására és nevelésére” dokumentuma (2008) megemlíti, hogy a roma tanulók több mint 40 százaléka csupán az általános iskolát fejezi be. A 2005/2006-os tanévben az összesen 13 768 bukott tanulóból 9 505 volt szociálisan hátrányos helyzetű, és feltételezzük, hogy az arány a jelenlegi időszakban is hasonló. Az előzőeken túl számos kutatás igazolta, hogy pozitív kapcsolat áll fenn az iskolai sikeresség és a szociális támogatás között (pl. Levitt et al., 1994; Hamre, Pianta, 2005; Ahmed et al., 2010, stb.). Az eredmények alapján kijelenthetjük, hogy a sikeresen teljesítő, hátrányos helyzetű tanulók környezetében van egy olyan személy – mentor – aki támogatást nyújt nekik, amikor azt a legjobban igénylik. Hamre and Pianta (2005) azt is kimutatta, hogy azok a tanulók reagálnak különösen jól egy tanár segítségére, és profitálnak leginkább a mentorálásból, akik a családjuktól nem kapják meg a szükséges támogatást. Különböző szinteken és formában mindegyik V4 tagország rendelkezik valamilyen támogató rendszerrel az ilyen gyermekek számára, akár az állami rendszeren belül, akár civil szervezetek által biztosítva, vagy egyéni formában, azonban úgy tűnik, az iskola nyújthatja a legtöbb lehetőséget a mentori támogatásra.

A hátrányos helyzetű roma tanulók iskolai sikeressége szempontjából kulcsfontosságú feladat, hogy azonosítsuk az őket támogató mentorokat, és leírjuk, milyen készségek, tulajdonságok jellemzők rájuk. Ezt követően azok a szakemberek és önkéntesek, akik hátrányos helyzetű roma gyermekekkel dolgoznak, megfelelő képzésben részesülhetnének: ezáltal hatékonyabb támogató személyekké válhatnának. Részt vettünk a Roma Oktatási Alap ösztöndíj-programjában, és ennek tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy a legfontosabb tényező a siker tekintetében a mentor és a mentorált közötti kapcsolat. Azt láttuk, hogy ez az egyetlen eszköz, amely eredményesen változtatja meg a tanulók iskolához kötődő negatív attitűdjeit. Jelen projekt egyik feladata, hogy összegyűjtse a szakértőket, és a tapasztalatok megosztásával sikeres képzést fejlesszen a mentortanárok számára. A projekt fő célja, hogy olyan roma hallgatók élettörténeteit/narratíváit elemezze, akik hátrányos helyzetű közösségekből jutottak be a felsőoktatásba. Az elemzés fókuszában a kiemelt támogató személyek azonosítása áll; ennek segítségével írja le a jó gyakorlatokat. Összehasonlítjuk a V4 országok narratíváit, és a hasonlóságokat, illetve az eltéréseket a projekt végén megjelenő monográfiában elemezzük.

A projekt célja

• mentorálással kapcsolatos tudás és tapasztaltok megosztása a partnerek között
• a roma diákok iskolai mentorálásnak támogatása
• hálózatépítés a mentorálás szakértői között

Eredmények